A GYÖTRELEM nem a testben,

AZ ÉNBEN LAKOZIK!

A gyötrelem az énben lakozik.

Hogy hogyan?

ezt lassan mindenki megtudja,
mikor a tudat mást is megpillant,
hogy a gyötrelem nem a testben,
hanem az énben lakozik.

Aki valóban meditált,
tudata csöndes és tiszta,
látja, a gyötrelemnek
saját maga az oka!

Nem a világban, nem is belül,
hanem magában az énben csücsül!
Te, aki most e sorokat olvasod,
talán azt hiszed bolond vagyok.

De tedd fel a kérdést!
Szenvedsz-e attól ami nem a tiéd?
Szenved-e magától bármi, ami nem én?
Szenvedsz-e amikor nincs az elméd?

Hidd el tudom, ismerem jól az egészt!
Az elmédnél nincs okosabb teremtés,
ezért mikor-e sorokat olvasod légy óvatos,
lesz majd egy szuperebb gondolatod!

Az elméd ahogyan a testet uralni próbálja,
úgy beszél most a fejedbe egymagába,
érvekkel bolondít, nyújtja a vigaszt,
én okosabb vagyok, tudom az utat.

Volt-e már pillanat az életedben elég,
amikor valamit éntelenül, nemén tettél? 
Ha nem volt, vagy nem is ismered talán,
az elmédet csöndesítsd leginkább!

Nem kell ezt Istenre fogni,
és a másikra sem kell rányomni,
csak nézd meg Önmagad a viszonyok nélkülit!
Ki lennél, ha a vonatkozásod egy pillanatra eltűnik?

Ugye félsz ha nincs semmi támaszod!?
Nincs semmi, amibe kapaszkodhadttok.
Pedig meghalni pont ilyen elvesztés,
mindent ehagysz, ami értékes most épp.

És mikor azon a kapun majd belépsz,
mindent elvesztes amire azt hitted: ez az én vagy enyém.
és boldogan szabadulsz meg önmagadtól,
nem lesz senki, aki szenvedne Önmagától.

Törtető éned meghal végleg,
az önérzeted is elpusztul e térben,
semmi sem marad, ami énérzettel teli,
csak olyan, ami ezt mind levetkőzi.

Ez mindenkinek elérhető könnyedén,
nem kell adakozni és nem kell gyűjtögessél!
Sem előrébb sem hátrébb nem kerülhetsz,
előrébb vagy hátrébb csak az én lehet.

Ez könnyű felismerni, ha tudatában vagy,
gyakorlással láthatod önmagad,
a tudatában is tudsz ennek könnyen  lenni,
csak a tudatosságod kell tudomásul venni.

Nem kell azonosulnod semmivel!
Nem kell hogy azonosulj bármilyen érzéssel
nem kell egy másik életérzést magadra venni,
a mostanit ráeszmélve tudod majd nem-énnek tekinteni.

Szóval így lehetsz csak boldog és derűs!
nem félsz, nem az énedben szűkülsz,
tágasnak érzed a világot, nincs kit félteni,
de amíg éned van, örökké fogsz valamitől tartani.

Félelmetes bármi csak az énnek lehet…
féltesz mindent ami elveszthetsz,
ezt próbálod egy életen át egyben tartani,
de ott minden, -ahogyan a test- csak szétfoszlik.

Csak lavírozol és próbálsz élni,
feladatokkal a tudatodat elfoglalni,
azt hiszed az életnek a hossza a mércéje,
csak a végén jössz rá, nem is éltél benne,

Egyszer rájösz, egész nap csak méricskélted,
de a lényeget sohasem érintetted,
csak hajtottad az élményt, az érzetet,
az életnek érzését meg sem érintetted.

Most éppen mit szeretnél másképpen?
Mi az amit még el nem érhetsz?
Mi az amit taszítasz és útálsz?
Mit szeretnél ha egyszer nem-múlnál?

A gyötrelem az énben lakozik,
ez az mi folyvást sóhajtotik?
elégedett is csak ez lehet sorsával,
de elmúlik ez s minden a halállal.

Ezért csak a közös lényeget tapitsd!
a szerepét játszó emberre legyints!
játék az élet, az elme képzete,
amíg ez valós, a képzet a nézete.