Egy életen át

Egy életen át az én való
s mindig mögötte az Öröktől való
ha Én-valós tudatára ébredünk
az ént örökre feledjük

Csak az én-érzet élhet meg hiányt,
hányszor is bukkan fel újra ezen formán?
de ha én magam vagyok aki látja az érzetet,
én -magam az nem lehetek.

Egy életen át kergettem önmagam
próbáktam utolérni szakadatlan,
s ha éltem magamból egy kurta percet is,
ez nagy kincs, talán nincs is.

Egy életen át feledtem önmagam,
s ha látom is, csak távoli fondorlat,
hisz itt és most vagyok Én
Az ki vagyok, csak most tud lenni mindenképp.

Egy életen át kergettem… mindent,
s kergettem sokat a miben-létet
hasonlítottam magam százféke képpen,
s önmagamat magában ( magamba) sohasem néztem.

Egy életen át kerestem önmagam
nem is láttam, nem is éltem valóban,
s most talán egyszerűvé-foszlok válni,
s látszik, hol a valódi.

Most élek, nem kérek a jövőtől,
most -képpen nem félek a jelentől
múltamon nem csüggök tovább
folytatása sem vagyok eztán.

Nem akarok semmi sem lenni
sem szegénnyé sem gazdaggá válni
sem többnek sem kevesebbnek látszani
csak létezni, tisztán igaznak lenni.

sok évet menekültem önmagam elől
az idő eljött hozzám megszűnni belűl
nincs hová menni, magamban megállok
itt maradok, csak innen létezhetek, vagyok.

Érzések világát bár látom,
mégis az állandóra ”állítom”
a változót idegenül látom
az örök mértéket megtalálom.

Irányom a tudatra fordul,
ami a szívből feltárul,
az aki hallja most a hangokat
tudatosan érzékeli szakadatlan.

Tudatában lenni a tudatosságnak,
s tudatában lenni önmagamnak
nem mozdulni végtelen béke
megpihenek magamban mindörökre.

2022.08.25