Meztelen stációk és formák

Az isteni lényegünk: 

önmagunk csodálata …

a másik csodálata,

a másik csodálata

önmagunk csodálata.

Önmagunk szeretete

a másik szeretete,

a másik szeretete 

önmagunk szeretete.

önmagunk csodálata ès szeretete…

A szentség közvetlen szeretete,

a másik csodálata és szeretete…

A szentség szeretete.

Ez az ember 

nagy lehetősége,

ez a szentség

üdvössége.

Úgy szeretjük A szentséget

mint ahogyan a másikat,

úgy szeretjük a másikat

mint ahogyan A szentséget.

Ezt tükröz…-i

az identitásába bújt utca emberét,

ez tükrözi

az identitását levetkőzött meztelen lélekét.

A közvetlen szeretethez

meztelenre kell vetkőzni,

A szentség előtt

meztelenre kell vetkőzni.

Nincs különbség, ugyanaz:

A köntöst is leveszem

a mivoltomat is leteszem,

s megmutatom az “Én-emet.

Minden felvett nélkül

Teljesen tiszta vagyok,

a Mindenség előtt 

Mez-telenül állok.

Oda egyszer… majd…

mesz-telemül tudok betérni,

ott egyszer… majd…

mindenkinek mesz-telenre kell vetkőzni.

Aki identitását nem féli,

s ezt a ruhát egyszer leveszi

mint ahogyan a gúnyáját letépi:

betérhet önmagába s így lesz az Igazi.

Így lesz a világa valódi,

így lesz Önmaga: az Igazi-valódi,

így érinti azt,  mit kéz nem ér(int)het

így érinti azt, mit úgy hívunk “lélek”. ( kinek-kinek Isten)

Így lesz a változótól nincstelen,

mégis a leggazdagabb egyedi elem,

így lesz az állandóban lételem,

mégis egyedibb mint a képzelet. ( ahogyan képzelem)

Amint mindent levettem 

amit felszedtem: Az vagyok,

Amint az vagyok: 

szabad vagyok.

Meztelen szabadság vagyok,

a szívből áradok,

A mesz-telen szeretet formázott,

Őmagát- Önmagamban látom.

Ha ruhát viselek,

valakit szeretek,

amint a ruhát elhagyom,

csak az Embert láthatom.

Közvetlenül az Embert látni a csoda,

közvetlenül az embert csodálni: a szeretet otthona.

A szeretetért nem kell messze menni,

mégis-mégis a másikban a másik belém tükrözi.

Amint magamat simintom,

a szeretetet csodálom,

amint a másikat simintom,

ugyanezt árasztom.

Van egy pont,

ahol a kettő kettő,

s van egy pont,

ahol a kettő egy tő.

Mindegy hogy a másikat érintem 

vagy magamat,

ugyanazt érint-érzem,

a közös lényeget meg-érzem.

Amint a másikat ölelem

azt magamban lelem,

amint magamat ölelem,

AZT is magamhoz veszem.

Hol vagyok én

és hol a másik?

Én és a te

egymásba fonódik.

Hol nincs kettő, 

ott csak egy van,

ahol csak az Egy hat

ott a soknak tánca vagy.

“Örömöm sokszorozódjék a te örömödben”,

Örömöd sokszorozódjék az én örömömben.

Táncom moccanjon a te lelkedben,

Te lelked moccanjon az én testemben.

A sok forma színes táncát járja,

ugyanazt mondja,

s amikor éppen különbözik,

ugyanazt másként mutatja.