Erről soksz lehet hallani, Buddha rengeteget tanította.

Itt most nem csak arról van szó, hogy minden úgy jó ahogyan van.

A SZENVEDÉS NEM ELUTASÍTÁSA

Ezt érdemes kiegészîtenünk a szenvedés nem elutasításával, amelynek nem elferdített tanításait a kereszténységbdn is igen szépen tanítják. A szenvedés nem elutasítása, szintén egy óriási kiút, amikor nem menekülünk el tovább a szenvedés elől. “Édes megadás.” Megadjuk magunkat annak, ami van, anélkül, hogy bármit is kizárnánk belőle. Csak így lehetünk képesek az egészt, a teljest a későbbiekben látni.

A szemvedés elfogadása szeretettből indítattva, azt ami jön.

FONTOS, ahogyan a kereszténységbdn tanulhatjuk, az őszinte készség, a szenvedésre való készség, minden szándék nélkül. Ha ez hiányzik vsgy nincs meg bennünk, akkor az elutasítás újra és újra elő fog törni, az elfojtás eszközeihez fogunk újra és újra visszstérni, mert képtelenek vagyunk elszenvedni, amit el kell dzenvednünk. A kiút része az elszenvedés megengedése. Készséggel nyitottnak kell lennünk a szemvedés elfogadására.

SZENVEDÉS ÉS SZERETET

Csak amit szeretettel, szeretetből szenvedünk el, az fog megváltódni- hallani a keresztény ösvényekben. És milyen igaz. A szenvedés, ha szeretettel veszünk tudomást róla, már nem szenvedés és könnyel el tud illanni.

Így hát ne meneküljünk a szenvedés elől, válasszuk itt is a nem elutasítás útját. Ekkos sem elnyomjuk sem nem felnagyítjuk, csak és csupán engedjük szeretettel át/ levonulnk, de csapda, haxezt csak azért tesszük, mert sóvárgunk a végére. Az kegyelem, és ne a haszonelvűség miatt viseltessük el azt amit el kell viselni.

MEGENGEDÉS!

A megengedésem mindennek, ami van, a szenvedés egyik végét is jelenti. Olyasmi ez, mint amikor már semmitől sem szeretnénk megszabadulni, a hajtó elő nem a valamitől való megszabadulás vágya! Megszabadulni csakis ez tud!

MEGSZABADULNI CSAKIS AZ TUD, AKI NEM AKAR MEGSZABADULNI!

Ekkor az énképzet megadja magát…