Kilépés a nem-nem állapotánól. Ezek közül az egyik felismerés az első lépés ahhoz hogy az 5+ 1 álapotainkra ráébredjünk. Tehát kilépjünk a tudatlanságból. Ez persze nem jelenti azt, hogy megszűnne a szenvedés, csupán valóban tudatára ébredtünk annak hogy van. És ez óriási lépés, elkezdjük nem a mélybe tuszkolni őket, mint valami nem kellő dolgot. ( Buddha mondta az alap nemes igazságok között, hogy szenvedés van. De jó hír is van egyben. Kezdünk néha annak is tudatára ébredni, hogy bár van, de igazából véve ez is viszonylagos. Valamint függő, keletkező és elmúló, azaz el is múlik. A múlandóságából lehet egyszerűen megérteni, hogy csakis az élethez tartozik. Az élet maga a változás, azaz keletkezés és elmúlás, így a szenvedés is ehhez a csoporthoz tartozik. Ha ezt igazán, de tényleg felismerjük, akkor mégegy, az egyik legfontosabb építőelemünk megvan a megszabaduláshoz, mégha esetleg tudjuk is, hogy a végén rájövünk, hogy nincs kinek megszabadulni, de ez most lényegtelen, hiszen egyelőre az a mivoltunk szeretne mást, mint akinek hisszük magunkat. . De ez addig, amíg nem valóság, illetve más valóságban élünk, addig csupán elmélet, mint pl. a Mindenség is, ha nincs hit vagy tapasztalás.
Tehát az akinek hisszük magunkat, szeretne valamit, valamint törekszik a változót, a viszonylagost állandóvá tenni. Ez ha nem megy, mélységes szenvedést okozhat. A viszonylagosság természetes velejárója az életnek, épp úgy mint a szűntelen változás.
Persze a viszonylagosság nem az Adszoult tekintetében értendő, hanem a szenvedést illetően.
Kapcsolódó bejegyzések:
0 Hozzászólás