KI VAGYOK ÉN?:

Bármilyen válasz jön ne foglalkozz vele, az kötné le a figyelmedet, csak lásd hogy az én válaszol de ne foglalkozz vele, legyen az bármilyen csodálatos is. Neti-neti. Nem ez nem az, mondja az indiai. Ne figyelj az elme válaszára! Advaitában: sem ez sem az.

Hol vagy, honnan? – Amikor ezt a kérdést felteszed. Szeretnél mindenképpen valamit vagy valakit talállni!!! Ne próbálj elérni sehová! IDE-oda, ez-az… Bármi, amit képes vagy megfigyelni vagy leírni, az nem te vagy. Ki szeretnél lenni? Hagy abba! Szeretnél valami mást, mint ami van? Hagy abba!

Mi van akkor, ha nem akarsz megtalálni semmit? Persze érthrtő, hogy szeretnél valami mást, mint ami van. Mit akarsz kitalálni?

… csupán a képzet tűnik el, hogy a test vagy, vagy hogy ez meg az vagy…” Ramana Maharsi.

Egy tévedés, hogy az embereknek meg kellene változtatni azt, ami felmerül benne. Ekkor továbbra is a megjelenő tartalmon van a hansúly, a megjelenő tartalom az, ami foglalkoztatja az embert, a felmerülő tartalom foglalzoztatja az ént, ezáltal létezik.( A megjelenő tartalommal vagy, vagyunk elfoglalva.)

Hol semmi nincs, ott vagy Te! De nehogy elkezd magad a semmivel azonosítani! Alapvetően az én nem probléma, csak ha azt hisszük hogy igen. Azzal nem kell foglalkozni.

Hol tévedsz el akkor? Ki birtokolja ezeket?

Az elme olykor valóban tehetetlennek érzi magát, ezzel azonosulva pokoli is lehet! Amíg az elmédnek, az énnek hiszel addig az maradsz!

Dobd ki a megszabadulás képzetét! Hogy felébredj tudatlanságodból nem valami jövőbeli elérendő cél vagy gyakorlásod eredménye! Az élet dolgaihoz hasznos lehet minden, de ne keverjük össze ezeket. Figyelj oda! Ki tapasztal? Kiben jelenik meg az értékesnek megítélt dolog? Ki végzi a gyakorlást? Kié lesz a gyakorlások eredménye? Érezd, hogy sz én teszi amikor teszel valamit. Tekinthetsz én nélkül a kezedre? A birtoklás, az én érzete nélkül.

1. ÉRZETEK ÉRZÉS:

Több érzékszervi csatorna is van. Melyikkel azonosítja magát az én? Az érzés hogy semmi sem vagy még mindig az én birtokolja!

2. KÉPZETEK:

– A legkedvesebb képzeteket meg akarod tartani, ezeket akarod követni? Ha nincs képzeted, még spirituális sem, akkor mi marad hátra? Ezeket ha őszinte vagy magadhoz, ha tényleg őszinte, akkor láthatod hogy még nem akarod elengedni őket valójában. Csak légy őszinte odabent!

Mennyi képzeted van és mennyi képzetet szeretnél megtartani? Mind az énhez tapad, minden képzet az énből jön és tartja fenn. Ezért az énhez képzeteken keresztül a sokféle elképzeléshez, hiedelemhez és állásfoglaláshoz, emlékhez és érzelemhez kötődsz. Pláne amit értékesnek ítélsz meg. Csak annak légy tudatában, aki birtokolja ezeket a dolgokat…

– Hogyan ragadod meg az elképzelést? Ne ragadd meg az elképzelést! Vedd észre, amint vagy ahogyan követni akarod a legkedvesebb képzeteidet!

Persze vannak másmilyen képzetek is, pl. hogy elkülönültél. Hozzá tapadsz ehhez a képzethez is, pedig csak el kellene húzni a függönyt!

Milyen az énbe vetett hited?

3. ÉLMÉNY, TAPASZTALAT:

A tapasztalatnak oka van., de te ok nélkül is lehetsz! A tapasztalathoz mindig szükséges egy tapasztaló!

Az én létezését az élmények ( storik) táplálják, annak ehhez mozgásban kell lennie. Engedd jönni-menni! Ne ragadjon magával mert hangulattá nőhet, lehet az tetsző vagy nemtetsző. Ne nyűgözzön le, ott fogsz maradni. Még mindig élményeket, tapasztalatokat gyüjtögetsz?

Mi az ami lenyűgöz? Ott ragadsz, magával ragad! Aztán kap valamiféle magyarázatot. Amikor meg levonul magára marad az ember, magadra maradsz és valami hiányt érzel.

Egy tapasztalat lehet méreg, ha valóságosnak tűnik. Egy darabig segíthet, elvihet valahová, de hatalmas akadállyá lesz egyszercsak, mert soha nem fog véget érni.

Az én (az), aki megtapasztal mindenfélét, ezért mindenféle hangulatba is kerül. Amíg ezt értékesnek tartod, addig nem tudod elengedni és gyűjtögetni fogsz! Azt hidzed egyik állapot értékesebb a másiknál s ebbe az értékesebbnek titulált állapotba szeretnél maradni, ezt szeretnéd elérni, azaz ide szeretnél visszatérni. Nem tudsz megszabadulni az élményektől, amely a mai élénykereskedelem alapja. Élményeket gyüjtesz be és gyűjtögetsz, és azt szeretnéd, hogy minnél a legcsodálatodabb legyen.

Figyeld meg, az elméd hogyan mesél egy tapasztalatról. Pl. mondhatja azt is hogy végre lemond saját létezéséről, és eltűnik. De ne dőlj be ennek, bár ez csodás tapasztalsz, hogy nem tapadtál semmihez, de ez még mindig az énben egy tapasztalat. Ez egy értékes valami az énben, vagy értékkel ruházta (d) fel, de ez is el fog múlni s akkor ott maradsz.

– Ha látod szabadon, hogy minden aminek történie kell az történni fog és történnie is kell vagy annak látszódik könnyedén leszel, nem ragad magával a tapasztalás, az illúzió. Ezek szépek és csodásak, de helye a homokozóban; az élethez tartozik.

Ha még mindig élményként éled meg, engedd el!

4. HANGULAT, ÁLLAPOT:

– Hogyan azonosulsz egy állapottal, Hangulattal? Vedd észre, hogyan próbálod elérni vagy állandóvá tenni vagy éppen elkerülni! Tudatában vagy aktuális hangulatodnak?, vedd észre azt és vedd észre hogyan érzi magát az én!

Ne próbálj elérni sehová!

Amikor túlépünk az egyéni énünkön, egy individualitás nélküli tudatszintre smi természetesen hasznos, s értékkel ruházzuk fel, ami rendben is van. Ez azonban továbbra is egy állapot ami az élményen keresztül megjelent. Figyeld meg a megélőjét! Van még valaki aki ezt megéli? Ki az aki ezt megéli? Légy őszinte magadhoz, de valóban! -Ezeket még azért nem szeretnéd elengedni!? Még azonosul ilyenkor és válogat az én. Az én tapasztal, és mindig lesz egy állapot, ami értékes vagy értékesebb lesz egy másiknál. Természetesen ott szeretnél lenni, hiszen ott jobban érzi magát az én.

Üresség: Nem kell fenntartani egy állapotot, fárasztó lehet. Erőfeszítést teszel, hogy fenntartsd, csak egy állapotot szeretnél fenntartani. Semmi, üresség, abszoult… ezeket az élmények adják, de ez a függöny még mindig nem kérdőjelezi meg az ént, csak benne merül fel.

5. A TEREMTÉS, AZ ÉLET

Az élet. A megnyílvánulásnak van fehér, sok más és fekete oldala is. Ezt nem kell megváltoztatni, ez a teremtés része, a tapasztalás veleje. Hagyd békén, így szép és csodás. Panaszkodik a természet amikor mindenféle van benne?

Kié az élet? Az én mindig is folytatni fogja mostani életét, az nem számít, az élethez tartozik. Az élet része az életben felmerülő élmény.

Mi van akkor, ha az élet értelem nélkül való. Csak van, amiben a létezés megjelenik.

Miért akarod a problémákat megoldani a mindennapokban? Lásd, hogy az csak illúzió, egy tartalmi játék, az élethez tartozik.

Most is szabad vagy, ne hidd el hogy nem. Engedd el a megszabadulás képzetét, engedd el ezt az eljépzelést, hogy nem vagy az! Máris felébredtél! Ha látod szabadon, hogy minden aminek történie kell az történni is fog és történnie is kell. Könnyedén leszel, mert az tapasztalat s ezért illúzió, nem ragad magával a tapasztalás, az illúzió. A történés csak annak látszódik ami. Ezek szépek és csodásak s helye van, helye a homokozóban; az élethez tartozik.

6. ÉN SZTORY, TÖRTÉNET A HONOKOZÓBAN

Az elme az én az amely kitalálja a történeteket. Az elme hatalmas és erős, vigyázz mit mondasz ki mit gondolsz, ha még bent vagy!

A karma is ebben a történetben jelenik meg. Ebben a sztoriban nyilvánvalóan valóság a karma. Ebben benne fennvtud maradni a karma nézete, a s homokozóban lehet is létjogosultsága, így természetesen ott van, mint nézet. – Kinek van karmája? Az igazi természetednek nincs karmája! Sosem volt valsmilyen. A hiedelem is lehet maga az akadály? Hm…?

Figyeld meg hogyan kerülsz bele egy történetbe! Hogyan mesél az elméd egy story-t?! Hogyan mesél egy tapasztalatról?

Amikor mind ez elmúlik, mi marad hátra belőle? Te akkor is ott vagy, amikor ezek levonultak. Eldöntheted az énnél maradsz-e?

S mindez nem kell, hogy tanítássá változzon. Ne higgy el semmit, dobj ki mindent!

SEMMILYEN MÓDON NE NEVEZD MEG MAGAD!

-Nem kell valakinek lenned ! Az én szeretne mindig valaki lenni, az én szeretne valakivé válni. Az nem akar semmi sem lenni, csak van. Te mi/ ki szeretnél lenni? Mi akarsz lenni? Egyszerűbb és könnyebb, ha senki sem akarsz lenni,,s ha egyszer ennek az ízét megérzed, egycsapásra könnyedé és derűssé válsz! Persze a TV-ből és mindenhonnan az jön hogy legyél ilyen-olyan! Legyen stílusod! Legyél valaki! Sőt, a tudatosságot is ilymódon kifordítva láthatjuk: Legyél valaki, akkor vagy tudatos!

Nem kell valakinek lenned! Egyszerűbb, ha egy senki vagy, bár ezt az én nem szeretné magára venni! Az én mindig szeretne valaki lenni. Csak akkor érzi magát valakinek, ha valaki, de ez nagyon fárasztó tud lenni.

Story gyárt az én hogy legyen egy története, élmények gyűjtöget és valaki akar lenni az én, valamilyennnek szeretné megélni, érezni magá, a létezésének az egyik alap pillére hogy valaki, akinrk vsn sztorija és élményekkel mozgásban tartja.

Egyszerű, könnyed és lazává válsz, ha szimplán mindent eleresztesz, és minden ilyesmit hagysz!

SEMMILYEN MÓDON NE AKARJ VALAKI LENNI! CSAK ENGEDD ÁTRAGYOGNI AZT! NE RAGADJ MEG SEMMIT, NE TARTS MEG SEMMIT!

Maradj csendben, azaz csak engedd el magad a hiedelmeidtől, állásfoglalásaidtól, véleményeidtől, fogalmaidtól, eszméidtől, elképzeléseidtől, nézeteidtől és nézőpontjaidtól, kötöttségeidtől, szemléletmódodtól, tapasztalataidtól, és magától a tapasztalótól is, és mindazt aki elhiszi ezeket, aki hidsz ebben!

NE KÖVESS SEMMIT! Csupán légy éber!

Akadály:

MINDIG AKAR AZ ÉN VALAKI LENNI!

MINDIG AKAR AZ ÉN VALAMILYEN LENNI!

MINDIG AKARJA AZ ÉN VALAKINEK ÉREZNI MAGÁT!

Nem kell valamilyennek lenned!

Ki az aki végzi a gyakorlást?, ki az aki valamilyen élényt tapasztalt?, ki az aki valamilyen hangulatban van?, s kié lesz mindennek az eredménye?

Egyszer nálad is eljön a pillanat, amikor nem azért teszed a dolgokat, mert barmilyen formában mást szeretnél mint ami van, hanem egyszerűen csak átsugárzik a személyiségeden is.

MINDENT MEGELŐZÜNK!

Amikor gyakorolsz, valahová teszed magad. A gyakorlással befelé fordusz, ami helyes a helyesebb élethez. De hogy valahová tedd magad, létrehozol egy kintet és egy bentet. Kettéválasztod. Még mindig van iránya, van figyelő és a megfigyelt kettőssége, csak ez befelé történik