Meditáció az éber tudatos hallgatásban.

Mai világunkban fontos lenne, hogy éberek és tudatosak legyünk egyben. Biztos találkoztál már olyannal, hogy a másik ember nem tudta kivárni, hogy befejezd mondani valódat. Vagy esetleg gyötör az elméd/ egód félelme, hangja odabent, hogy el fogod felejteni, türelmetlenné válsz, ezért mindenképpen meg kell szakítanod a másikat, mégha ezt nem is tudatosan tetted. Ez a véleményektől szenvedő elme zaja. Zavarja a monológ, nem bír az elméjében csendben maradni és alig várja, hogy véleményét rázúdítsa a körülötte lévő világra legyen az bármilyen, csak érvényesülhessen, megmutathassa magát. Amint szinte épphogy befejezte a mások a mondani valóját, a vélemények halmaza már zúdul is ki a világra.

A vélemények fogságában élve bejegyzés nagyon kívánja magát ide, amit itt tudsz elolvasni: http://www.gongdo.hu/2017/12/11/a-velemenyem/

A legtöbben irtózunk a monológtól, amely rengeteg csodát hordoz magában, a figyelem és az elme művelésének különlegesen magas iskolája. De hogy erre képesek legyünk, valamilyen formában talán készen kell rá lennünk, mert egyébként nehezen megy, valamilyen fusztrációt, érzelmi düht válthat ki. A zajos elme nem bírja a monológot vagy nem tudja tartósan fenntartani a figyelmét, de gyakorlással egyre jobb lesz. A meditáció mellett ( ez egyben meditáció is) az egyik legcsodálatosabb eszköz a figyelem, amely az elme lecsendesítésének művelésére hatékony módszer és a meditációk szerves része.

Tehát ilyenkor osztatlan figyelmünket, azaz nem szétszórt figyelmünket és ítélkezésmentes figyelmünket adjuk a másiknak ezzel őt egyúttal megtisztelve is. Az osztatlan figyelem az egyik legértékesebb ajándék, amit adhatunk a másiknak. Ezalatt az osztatlan figyelés alatt előfordulhat, hogy figyelmed elkalandozik, belebonyolódsz saját gondolataidba vagy véleményeidbe. Ekkor mint a meditációban, finoman tereld vissza a figyelmedet a másik emberre. Azt is mondhatnám, hogy ilyenkor a meditációd tárgya nem egy mantra vagy gyertya, hanem a másik ember.

A gyakorlatot kezdjétek 2 perc csendes üldögéléssel.

Tervezett beszélgetéses gyakorlat párban:

I. gyakorlat: ( osztatlan figyelem)

1. Téma: Állapodjatok meg milyen javasolt témákkal dolgoztok. Pl. Történt-e valami mélységes ma?, Mit érzel éppen most? Lehetnek csakrák, élethelyzetek vagy bármi más anim dolgoztok!
2. A Beszélő egy monológot mond, ez az ő ideje, amelynek megállapodott ideig, 1-5 percig akár megszakítás nélkül végezhet. Ha már nem tudsz mit mondani akkor is ez a te időd, ilyenkor üljetek csak csendben amíg újra eszedbe nem jut valami és ekkor akár folytathatod is.
3. A Hallgató a teljes figyelmét a beszélőre irányítja, nem foglalkozik saját gondolataival, véleményével…, ha ilyen szempontból elkalandoznál, óvatosan tereld vissza a figyelmedet a Beszélőre. Itt a Hallgató nem beszélhet, nem kérdezhet, egyszerű nyugtázó, értem kifejezéseket adhatsz megerősítés képpen, de erre sincs szükség.
4. Majd csere és csere …
5. Záró beszélgetés: Megbeszélhetitek, hogy mi történt veled, milyen dolgok történtek veled a gyakorlat alatt, mit váltott az ki benned!?

II. gyakorlat: ( osztatlan figyelem és önérzékelés)

1. Témák megjelölése. Pl. Önismeret, önértékelés, saját magadról érzetek, min akarsz változtatni, mi az ami tetszik magadban… Nehéz helyzetek feldolgozása…
2. Beszélő beszél, monológ: A fentiek alapján az ő ideje van 1-5 percig vagy amiben megegyeztek. Ha ez nem egy megbeszélt helyzet, akkor annak megfelelő időintervallum. A beszéd alatt tartsd fenn éber tudatosságodata testeden. A beszélő a beszéd alatt megfigyeheti milyen érzelmei jönnek elő a beszéd alatt és ezekről is beszélhet ha szeretne, de az is teljesen rendben van, hacsak nyugtázod ítélkezés nélkül. Nyugtázás: Tudomásul vesszük a gondolatot, érzést, majd fel is címkézzük, hogy mi volt az majd elengedjük azt, azaz tovább állunk.  Mi a címkézés? Címkézés során az észlelt dolgot azonosítják könnyedén majd felcímkézzük, azaz valamilyen “szót, kifejezést” társítunk hozzá, amely segíti annak tudatosítását. Ha egy dolog eszünkbe jut, akkor azt mondjuk, ez egy gondolat, majd elengedjük és visszatérünk a meditációs “tárgyhoz”. Ötletek címkézéshez: Pl. érzelem, dük, egy gondolat, nyugtalanság…
3. Hallgató, Monológ hallhatása: A fentiek alapján hallgatjuk a másikat osztatlan figyelemmel. Itt a Hallgató nem beszélhet, nem kérdezhet, egyszerű nyugtázó, értem kifejezéseket adhatsz megerősítés képpen, de erre sincs szükség. Tudatosak vagyunk, hogy nem terelnek el saját érzéseink, csacsogásunk.
4. 1. Ezek kezelése (érzelmek, gondolatok)  ha mégis előfordulna: Első és egyben legnagyobb lépés, ha mielőbb felismerjük magunkban, tudomást szereztünk róla, tudunk róla hogy megjelent és ezt nyugtázzuk vagy címkézzük. Pl. “elkalandoztam” majd újra az osztatlan figyelem a másikon, a meditációs “tárgyon”, a másikra figyelés. Nyugtázás, címkézés: Tudomásul vesszük a gondolatot, érzést, majd fel is címkézzük, hogy mi volt az majd elengedjük azt, azaz tovább állunk.  Mi a címkézés? Címkézés során az észlelt dolgot azonosítják könnyedén majd felcímkézzük, azaz valamilyen “szót, kifejezést” társítunk hozzá, amely segíti annak tudatosítását. Ha egy dolog eszünkbe jut, akkor azt mondjuk, ez egy gondolat, majd elengedjük és visszatérünk a meditációs “tárgyhoz”. Ötletek címkézéshez: Pl. érzelem, dük, egy gondolat, nyugtalanság… Ha esetleg az érzés vagy más belső eltérítő nem tágít, akkor csak figyeljük meg hogyan befolyásolják az osztatlan figyelem hallgatásunkat. A tudatosságod egy részét tartsd a testeden. Így megajándékozod a teljes figyelmeddel a másikat anélkül, hogy közben megfeledkeznél testedről.
   2. Ha sokminden zajlik benünk, akkor 2 féle figyelem van jelen, ill. kérféle figyelemmel dolgozol, kell dolgoznod egyszerre. Az egyik, mint egy lézetfény, fókuszál a másikra. A másik féle figyelem mint a szórt fény, amely a teljes teret bevilágítja, ezzel a szórt figyelemmel végezzük a hallgatás közben az önátvilágítást vagy  magunk érzékelését, önérzékelés.
5. Viszacsatolás: A hallgató elmondja, hogy az ő meglátása szerint mit hallott meg. Ha tényleg figyelsz, akkor hallani fogod mit mond és nem fonódnak bele a te megéléseid, saját gondolataid, szűrőid. Ha a másik nem tud az éber figyelésedről ( vagyis egy nem előre megbeszélt gyakorlatról van szó hanem ezt a mindennapi életben használod, de nem szeretnéd elárulni a másiknak, hogy egy éber és osztatlan figyelem meditációt csinálsz a monológ csodálatos segítségével), akkor a visszacsatolást a következő mondatokkal is felvezetheted: Amit mondasz fontosnak tűni számomra. Szeretnék meggyőződni hogy jól értelek, ezért szeretném elismételni, amit szerintem mondtál. Kérlek javítsd ki abban amit rosszul mondok, nem úgy emmlékszek ahogyan értetted vagy montad Így megfelel/ jó lesz neked?
6. 1. Beszélő visszajelzés: A beszélő ad visszajelzést, hogy szerinte a Hallgató mit nem hallot meg. Ez a szakasz egy együttműködés, ahol a hallgató teljes mértékben megérti a beszélőt. A visszacsatolásokat addig ismételjük, amíg a beszélő teljesen elégedett nem lesz. átlag 6 perig tart vagy kezdő gyakorlatoknál tovább is.
7. Csere …:  A visszajelzés szakaszban ha ez a helyzet nem egy gyakorlati helyzet, akkor te is megérheted a halgatót valahogy így: Szeretném, hogy biztosan nem értsük félre egymást, ezért ha nem gond/neked is megfelel, én is megérnélek arra, hogy mond el mit hallotál. Rendben így? …
8. Záró beszélgetés: Tapasztalatok megbeszélése.

Tehát ha jól megfigyeljük a folyamatot, akkor monológok követik egymást, pontosabban: 1. Monológ és osztatlan figyelem, 2. Visszacsatolás vagy nyugtázás, 3. Közös munka, helyesbítést a pontos és közös megértés érdekében. Ha ezt szeretnénk párbeszédnek használni, akkor a közös munka után jöhet az előzőekkel kapcsolatos ( beszélő monológja) bennünk megjelenő gondolatok átadása, amely szintén a fenti monológ formájában történik, kezdődik előről.

Ez a gyakorlat elsőre egyszerűnek tűnik, ám előfordulhat, hogy idővel unatkozni kezd az elméd és szépen lassan lebeszéled magad erről és hasznosabbnak tűnő elfoglaltságot keresel vagy csinálod, de elkalandozik az elméd, ábrándozássá alakul át figyelmed. A figyelem terhelő lehet és feljöget benned az elme gondolata, hogy pl. sajnálod rá az időt, nem tartod hasznosnak és számtalan más formával , ötlettel előállhat az egó, hogy miért ne. Mint a sportban ez is pont úgy működik. Néni gyakorlást és kitartást igényel, hogy életed része legyen és már ne igényeljen erőfeszítést. Ám ekkor drámaian meg tud változni az életed mind a kapcsolatokban mind az egészség területén. Egyensúlyozottságot, harmóniát hoz.

Szeretettel ölellek!
Namaste!