Ez egy paraktikus segítség a meditációban a koncentráció elmélyítéséhez. A légzés figyelése ősidők óta tudott, hogy relaxációs, nyugtató hatású a koncentráció és tudatosság fejlesztése mellett. Elsőre nagyon könnyűnek hangzik az, hogy csak kövessük magunkban a légzés útját. A légzésünket figyelve gondolatunk könnyen elkalandozhat, ezért amikor ezt érzékeljük, finoman, lágyan elfogadóan tereljük vissza a figyelmünket a légzésünkre.

Azonban ha túl erősen koncentrálunk a légzésünkre, akkor elveszítheti természetességét, amolyan csinálássá alakulhat. Ilyenkor próbáljunk egy kicsit csak amolyan megfigyelővé válni, ebből a csinálom állapotból visszalépni amolyan tanú, azaz megfigyeőnek lenni.

A légzéshez több mindent lehet fűzni, amivel segíthetjük a koncentrációt, a ki-be légzés folyamatának a figyelését. ilyenek lehetnek pl, a légzéshez kötött mantrák (szu-ham), most be-most ki, ha a hastájékra figyelünk akkor emelkedés-sülyedés,  áramlását figyelni a has és az orrjárat között vagy a légzés számlálása. Ez többféleképpen is megtehetjük. Pl. lehet a ki-belégzés külön 1,2,3 számolni, vagy csak a ki vagy belégzést számoljuk.

Most a légzésszámlálással fogunk részletesebben foglalkozni. A légzés számlálása során 1-10-ig számoljuk a légzést, majd újra kezdjük. A légzés számlálás során ebben a formában van egy célunk is, hogy eljussunk 10-ig mindenféle erőfeszítés és a mindenféle csinálás, akarás nélkül (erről még később lesz szó.). A számlálás nem válhat feladattá vagy céllá ebben a formában, az csak egy mérőeszköz vagy inkább segédeszköz a koncentrációhoz, vagy hogy abban hol tartunk.

A belégzés számolása erősen segít az éberségben, a kilégzés számolása az erősebb légzéseket segít lecsillapítani. Tehát ha felfokozotnak érezzük megunkat vagy a légzésünket vagy erősen a számlálásra koncentrálunk, akkor elég csak a kilégzést számlálni. A kilégzéshez lehetőleg társítsunk egyféle elengedés érzését. A számoláshoz ha úgy érzed használhatod az újjaidat is, de maga a számolás csak mentális tevékenység, nem mondjuk ki, nem rezzen a hangszálunk, csak egy gondolat.

Ha azon vesszük észre magunkat, hogy a számolás okán megpróbáljuk befolyásolni légzésünket, akkor lassítsuk a számolást. Ha pedig lanyhul a figylemünk vagy unatkozni kezdünk, akkor vihetünk több erőt a számolásba. Extrém, végső esetben halkan ki is suttoghatjuk a számokat.

Ha elfelejtenénk, hogy hol tartottunk, akkor ne próbáljuk kitalálni, hanem kezdjük újra a számolást. Kezdetben az is előfordulhat ,hogy a 2-3- on is nehézkes lehet túljutni, hogy közben ne kalandozzon el a gondolatunk vagy ne feledjük el, hogy hol tartottunk. Ezzel kapcsolatban ne ítélkezzünk, ne türelmetlenkedjük, engedjünk el mindent ilyesmit.

Tehát:

1. Lélegezzünk 1-2 nagy sóhajtó levegővételel, ha kémyelmesen elhelyezkedtünk lehetőleg egyenes ülő helyzetben vagy a szokásos meditációs ülésedben.
2. Lélegezzünk be és szemléjük a légzést, a belégzés vége felé mentálisan idézzük fel, hogy “egy”.
3. Maga természetességével eresszük ki a levegőt és szemléljük a légzést, és mentálisan rögzítsük a kilégzés végén, hogy :kettő.
4. A következő belégzés szemlélése és a végén idézzük fel a hármas számot
5. A következő kilégzés szemlélése és a végén idézzük fel a négyes számot
6. és így tovább pl. egészen 10-ig. Ekkor egytől újra kezdhetjük a számolást.
7. Ha pár körün túl vagy, akkora már a légzés szemlélése is elengedhető, ekkora vélhetően már valóban csak a légzésedet szemléled minden mást (gondolatot, stb.) kizárva, elengedve.